A kőszobor készítés eljárása igen egyszerűnek hangzik
"Egyszerűen csak le kell faragni a kőtömbről a fölösleges részeket" - ahogy Michalangelo mondta.
Neki nemcsak a szája volt nagy: egyike volt azon ritka művészeknek, akik mindenféle előzetes méricskélés és rajzolgatás nélkül, teljesen szabadon faragták szobraikat. Erre azonban csak kivételes tehetségek képesek. Általában agyagból előzetes szobormintát szokás készíteni, amelynek részeit arányosan a még faragatlan kőtömbre mérik, s csak ezután az igen nagy alaposságot és lelkiismeretességet igénylő munka után látnak hozzá a tömb megmunkálásához.
A 19. században elterjedt a szokás, hogy a szobrászművész csupán megálmodja a szobrot és agyagmintát készít hozzá, a márvány megmunkálását (melyhez komoly fizikai erő szükséges) rábízza egy kőfaragó mesterre.
Ezt azonban szakmai körökben igencsak elítélik. Kőszobor alkotásához igen sokféle alapanyag használatos, melyek keménységükre, színükre nézve különbözőek (többféle márvány, mészkő, homokkő, gránit). A kőfaragás első fázisa a nagyolás: egy igen hegyes véső és egy kalapács segítségével a szobrász kialakítja a forma hozzávetőleges vonalait. Ezek után egyre finomabb eszközök használatával (laposvéső, csiszolópapír, habkő) alakul ki a végleges szobor.
